Ha valaki erre a linkre kattint, annak a néveredetek megértéséhez segítséget
nyúlthat az előző téma: A Baja-Zombor földrajzi tengely települési néveredetéről
írt soraim. A mai finnugor történelmi szemléletbe az általam feltárt kutatási
anyagok nem illenek bele. Pontosabban az igazság megfordítva érvényesül,
miszerint a finnugor hamisított történelemszemlélet nem fér bele a magyar
nyelv helyes értelmezésével feltárt új történelmi keretekbe. Vegyék figyelembe,
hogy nem az egész finnugor tan hamis, hanem csak a tudományos értelmezésében
alkalmazott kettős mércéje. A legnagyobb veszély a társadalomtudatra pont
a kétarcúságából adódik, mert egyrészben a feltárt történelmi idősorok, a
történések egymás utánisága teljes mértékben megfelel a valóságnak. Másrészben
a helyes történelmi események ok okozati összefüggései és magyarázatai a
legtöbb esetben hamisítások. Következtében a közvélemény képtelen az igazság
befogadására. A kétarcúság a kétkedés elhintésének módszere.
Valakik valamikor meghamisították a helyes eseménysorra épülő magyar történelem tudományos leírását, és felépítettek helyette a valós idősorra alapuló, egy kvázi hamis magyar történelemtudatot. Példaként az előző témában levezetett: körös (kör-ős) kultúra, kelta, szkíta, hun, avar, magyar kontinuitást gondolják végig. A hivatásos magyar történésztársadalom elveti az előbbi mondatban felvázolt tízezer év alatt lezajló ősmagyar fejlődési folyamatot, és helyébe az alig egytizednyi időtartamú ezer éves és félig hamis magyar történeltudatot állítják. Higgyen mindenki azt amit akar, gondolták, úgy sem deríthatő ki az igazság. Hát, sátáni egy terv! Ha megértik az általam felvázolt igaz magyar történelem folyamatát, miszerint a magyar nemzet egymásutáni csoportjai az utolsó jégkorszak utáni egész holocén korban, több mint tízezer éve lakói a Kárpát-medencének, akkor az eddigi és a további névetimológiai (szófejtési) leírásaimat is meg fogják érteni. Remélem, egyben az igazságot is kiderítetté nyilváníthatjuk.
Még annyit kell a módszertanomról elmondani, hogy nem ötletszerű leírásokat alkalmazok. Ha megfigyelik az előző tanulmány elemzéseit, de a következő anyagokban is, a vizsgált szótagok minden szóban ugyanazt a jelentést hordozzák magukban, a hangalakjuk nyelvi egyszerűsödése, rövidítései szerint. Vagyis egy több mint egységes nyelvi felépülést, szoros hangtani rendszert mutatnak a helységneveink képződései. Ha valaki képes lenne az egész Kárpát-medencére hatóan elvégezni az új eredettörténeti vizsgálatokat, a legpontosabb időrendre alapuló néprajzi történetet lenne képes összeállítani a nemzet történetéről. A számítógépek világában ez a feladat már elvégezhető, csak nemzeti elkötelezett történész kell a munkához. A Baja-Zombor tengely néveredetéről írt tanulmányom kiegészítéseként, annak bizonyító anyagával megegyezően röviden leírom a további, a város körüli helységek névtörténetét.
Érsekcsanád: az első írásos megnevezése Csanád, 1391-ből származik. A település első szórésze az érsek, kettős szótagösszetétele: Ér = Ég-úr, égi-Ré + sek = ős-éke, széke; egybeolvasva: Érsek = Égúr széke, papi trónszék. Második közismert tulajdonnevünk háromtagú szótagösszetétel. Az első szótag: csa = ksa, mely a kő = kör, ország + sa = ős-a, vagyis az Ősanya napisten fia, együtt a Napország családja jelentést hordozza; a második szótag: ná = náció (népcsalád); a harmadik szótag: d = dóm vagy dromb (mint a templom szent dombja) egyszerűen szent (hely); együtt a három szótag jelentése: Csanád = Napország-szent-családjának-vezére, fejedelme. Összeolvasva a teljes névszó jelentése: Érsekcsanád = Napország-szent-családjának-úrszéke, vagyis a Csanád vezér főpapi rangjának megfelelő vallási központja, törzsének egyik központi szálláshelye értelmű településnév. A Szent István kori Csanád vezér (herceg) a nevében megjelenő "cs" hangcsoportból következően (apácska) hun néveredetre mutat. A herceg családjának, népének téli szálláshelyének névemlékével állunk szemben
Sükösd: A Tihanyi Alapítólevél (1055) szerinti leírása „lacum segisti”, vagyis a Sixtus (szent) eredet, de a Sykesd (1520) etimológiája is hasonló. Határában bronzkori majd avar leleteket találtak. Négy szótagú névösszetétel, Sü = szüm, szem , mely azonos az ősanya (ASZUM), és a Sy = ős-jó anya fogalmával + kö = kő (ország, lakhely) + s = es, ég-isten + d = dóm (szent). Összeolvasva: Ősanya-Szent-Napistenfia-lakóhelye (országrésze). A szókezdő sü = szüm, szem szótag alapján egyértelműen szkíta, a néveredetéből adódóan több mit kétezer éves településnek vélem a helység történetét.
Csávoly: területén bronzkori urnasírok és balta, valamint szarmata
és honfoglalás idejű Árpád-kori temető található. 1375-ben Chayol néven emlÍtődik,
német neve Tschawal. Három szótagú szóösszetétel: Csá = K-sá, napország,
naphon a Chayol-ból is adódóan + v = ú(r), úranya, a latin "v" az ősi "u"
ból képződött (w = uv) + ol = ól, templom + y = jó. Összeolvasva vegyes szórendben:
Csávoly = Napország-templomjó-úranya-települése. A további magyarázat ismét
egy különleges bizonyítási etelonja lehet vizsgálódásainknak. A megértéshez
ki kell emelnem a második szórész felépülését: voly = u-ol-y, amelyben az
úr-templom-jó kifejezése olvad össze. A -voly névrész már annyira leegyszerűsített
fogalom, hogy a jelentését elég nehéz volt megfejteni. De ha visszagondolunk
az Úranya és a templomok jó Szent Mária összefüggésére, akkor megérthetjük,
hogy a voly = u-oly szórészbe a templomjó Úranya, az emberiség Ősanyjának
mitológiája van beleszőve. Az emberiság máig hatóan a jó-édesanya, vagy az
édes jó anyám fogalmi összetételébe a Teremtő Úranya egyiptomi hitvilágát
örökítette át az utókorra, csak ezt sokan elfelejtették az idők során. Ha
az új összefüggések alapján megismételjük a szófejtést: Csávoly = Úranya-napországának-népe
megoldást kapjuk végeredményül. A két magyarázat között lényegében tartalmi
különbség nincs, de a második látszik érthetőbbnek.
Aki olvasta az előző tanulmányomat annak érthetőbb, hogy Konstantinápoly, az olaszországi Nápoly, és a magyar Csávoly településnevek, de ha hozzávesszük Drinápoly és Nikápoly ismert bolgár városneveket is, az azonos nyelvképzés okán, egy hatalmas élettér azonos nemzetségű és eredetű testvérnépeinek nyomát fedeztük fel. Ha figyelembevesszük a szóképzés más tájszólásainak előfordulását Udvarhelytől Keszthelyig, akkor Közép és Dél-Európában az egyazon ókori magyar néprészek (Hungarok) kutúrtevékenységét azonosíthatjuk be. Ugyanazon hunmagyar nemzet más-más élőhelyre költözött testvértörzsei alkották időszámításunk előtt e nagy tájegység népeit. A nevek -oly végződése nem a véletlen eredménye, az ős Jó-Mama, a Szent Mária a magyarok jó ősanyja istenek feletti szimbólumának örök érvényű bizonyítékai a magyar nemzet meghamisított történelemtudatára. A névtörténete alapján Csávoly község nagyon régi, legbiztosabban kelta, de akár körös-kultúra kori település eredetről tanúskodik, melyet átvettek a későbbi hunok is a "cs" kettősbetűnek a névbe történt beépülése alapján.
Rém: területén bronzkori település, római kori erődmaradványok (ördögárok), avarok és magyarok leletei találhatóak. 1401-ből a Zrínyi-krónikában Rím (Rym) néven említik. Elsőként szögezzük le, hogy a település nevének a rém vagy kisértet értelmű szavakhoz semmi köze sincs. Kétszótagú településnév: Ré = Ré, az égi-úr, vagyis a napisten fogalma + m(en) = mennyei, ősanyai termékenységi vallás rövidítése. Összeolvasva: Rém = Napisten-mennyei-Ősanyjának települése. Ugyanezt az eredményt adja az első írásos névalak vizsgálata is. A Rym = Ré-jó-mamája, édesanyja településének fogalma az előző és szomszéd Csávoly helységnevénél leírtakkal azonosul. Az ősibb hangalak alapján ez a település a szótagok felépülése szerint, és a szomszédság okán is régi, akár körös-kultúra kori településről beszélhetünk. De meg kell jegyeznem, hogy a mai hangalakja alapján inkább kelta kori településnek tűnik.
Borota: jelenleg régészeti leletanyagáról nincs közismert adat. Három szótagú településnév, Bor = vízmenti + (r)o = róvó, kört rajzoló, a napisten jele + ta = tanya lakói. Összeolvasva: Vizmenti-nap-tanya lakói, ősi település, akár kelta vagy trák-magyar eredettel is magyarázható a névtörténete.
Bácsbokod: területén római kori régészeti leleteket találtak. Első leírásában 1208-ból Bucchid, majd Büked, Bükedegy, szlávosan Bikity néven említik. A mai falunévben már valószínűleg újkori kettős szóösszetétellel állunk szemben. Az első szórész: Bács = teremtő-apa-családja, hun néveredetet mutat. A második bokod szórész legvalószínűbben a bo(r) = vízmenti település + ko = kő (határkő) vagyis ország(rész) + d = dóm, szent hely. Vesd össze a tudom mai szavunk őskori jelentésével: a tudás-dómja vagy dombja, a kiemelkedő templomdomb, mely a tudás szent helye értelemmel bír. Összeolvasva: Bácsbokod = Teremtő-apa-vízmenti-országrészének-szent-lakóhelye . Jézus Krisztus születése előtti kelta település hun átvétellel (kelta leletek nyomai Bácsborsódnál!).
Bácsborsód: első megnevezése 1330-ból Borsódszentlőrinc. Területén szarmata, kelta leleteket találtak. Kettős szóösszetétel a Bácsbokodnál leírtak szerint. A második szórész legvalószínűbb jelentése: bor = vízmenti + só = só, vagyis homokos hely, ősmagyarban a só homokot is jelentett + d = dóm, szent hely. Összeolvasva: Bácsborsód = Teremtő-apa-vízmenti-homoki-településének-szent helye. Megjegyzem, hogy a falutól délnyugatra jelentősebb területű homokos földek találhatóak.Névtörténetében kelta eredetű hun átvételű településnév. A kelta eredetet a régészeti leletek nyomatékosan igazolják.
Bácsalmás: Területén bronzkori leletek, földvár maradvány, és honfoglalás kori leletek találhatóak, szarmata, avar, magyar eredettel. Nevét a halmos vagy hagymás nevekből vezették le. Eddig senki sem vette észre, hogy az almás szórész egyezik az Álmos fejedelmi név etimológiájával. A már ismert Bács szórész mellett az al = al, mint az égi napisten földi helytartója, fejedelme, főpapja + más = más-a (napisten mása értelemben), mint a király vagy az azzal egyenrangú jelentéssel bíró névszó. Összeolvasva: Bácsalmás = Teremtő-napisten-élő-másának-hona jelentéssel bíró, hun eredetű fejedelmi település.
Csátalja: területén neolitikus körös-kultúra nyomaival találkozhatunk. A Csata-alja közismert néveredet magyarázat nem pontos, helyette négyszótagú névösszetétellel állunk szemben, Csá = K-sá, napország a Csanád névtörténeténél leírtak szerint + ta = tanya (lakóhely) + l = al, de lehet él is + ja = ja(ó) vagyis jó-a(z), az él-jó azonos lehet az Ősanya egy főpapjával, hercegével. Összeolvasva egyenes szórend szerint: Csátalja = Csanád-tanyáinak-él-jó-népe, az Érsekcsanádnál leírtak szerint, vagyis Csanád vezér családjának nyári szálláshelyének az emléke, miként a téli szálláshelyének Érsekcsanádot jelöltem meg. Az al vagy él fogalma esetünkben a vezér, vagy alkirály hercegi családfőt jelenti, hun néveredetű helységnév.
Nagybaracska: első névemléke Kese de Baraccha, területén Árpád kori régészeti leletek kerültek elő. Névképzésében a nagy szórész újkori jelentése valószínűleg az ókori hangalakkal azonos. A középső szórész a hozzáírt névelővel lesz érthető: a + bar = abar, vagyis az avar értelemben. Nézzük az utolsó szórész etimológiáját, mely láthatóan két szótag összetétele, ha kiegészítjük az időközben kiesett b betűvel: (b)acs + ka = bácska már ismert fogalmunkkal azonos. Nagybaracska helységneve a leghatározottabban hun eredetű névképzést jelenít meg, mely a későbbi avar bevonulás során összeolvadt hun-avar népelem továbbélését bizonyítja számunkra. Összeolvasva: Nagybaracska = Nagy-avar, és teremtő-apácska-családjának-a-települése. Az avar szórész szóközepű elhelyezkedése az kódolja az utódok felé, hogy az avar uralom az időben a hun hatalom után épült ki, és amelyet a "nagy" honegyesítés magyar hatalma követett, csak tudni kell olvasni a hangalakjából.
Bátmonostor: lakott hely a honfoglalás előtt is. Első írásos emléke
1191-ből való, Óbátmonostoron kezdték építeni a Bot nevű bihari ispán monostorát.
Az első szórészben felismerhető a Bát = Bot úr névszó. A néveredete visszavezethető
Alsó-Egyiptom Bot és Esthon hun országrészéhez. Megegyezik a fáraók egyik
uralkodói ereklyéjével. A második szórész négyszótagú összetétel: mon = mon,
Ősmama-hona, a mennyei termékenységi vallás Ősanya motívuma + os = ős + tor
= te-úr kétszótagú összetétele, mely az Ősanya Napisten fiát, mint ősteremtő-úr
(törő, isteni) földi főpapi személyéhez kapcsolódó hitvilágát jelenti. Megjegyzem,
hogy a vikingek főistene is Thor (törő vagy pöröly) volt. Összeolvasva: Bátmonostor
= Bothon-mennyei-Ősanya-teremtő-úr-fiának-Naptemploma, az Ősanyát imádó nép
lakhelye, területe vonatkozásban. Ha kiemeljük, és részleteiben megvizsgáljuk
a mon = men vagyis mennyei kifejezésünk alapját, újra a sorsdöntő bizonyítékhoz
jutunk el. A mennyei ősteremtő mitológiájában az istenek felett álló Ősanya,
a MAMA és változatai a Maat, Mut stb. tárulnak elénk. Vagyis minden isten
és földi lény az elsődleges Ősanya, Ó-Mama, Szent Mária teremtményei. A magyar
nemzetre a "ma" szókezdő szótagjából adódóan az őskereszténység ATUM, másként
az ASZUM gyermekei hitvilága volt a meghatározó. Az Ősanya hitvilágából,
tiszteletéből fejlődött ki az újkereszténység Szűz Mária mitológiája is.
Fontos a keresztény vallásban sokszor előforduló egyházi név jelentésének a kiemelése a fentiek szerint: monostor = Ősanya-mennyei-naptemploma, közelebbről ahol az egyisten napfiával laktak. Az őskereszténységben sokszor előforduló fogalom volt a monostor, mint egy vallási központ temploma értelemben. A település néveredete visszavezet bennünket a történelemben egészen a kelták háromezer éves múltjáig. Ha az összehasonlító nyelvvizsgálatot is segítségül hívjuk, akkor a monostor fogalom második szórészében felfedezhetjük az "ostor" szavunkat. Egy kicsit feljebb írtam, hogy Alsó-Egyiptom fáraói jelvényei közül az egyik a bot jelképe volt. És mi volt a másik jelképük? Ha megnézzük az utolsó, még magyar gyökerekkel rendelkező VII. Kleopátra fáraónő halotti maszkját, azon másodikként az ostor jelképe fedezhető fel. Együtt a bot és az ostor uralkodói jelképpárként. E felfedezésünk után már nem nehéz válaszolni a felvetődő kérdésekre. Milyen nemzetségű volt a Bot nevű bihari ispán? Teljesen bizonyítottan az Egyiptomból egykoron kivándorolt hunmagyarok népének egy főnemese. Kik lehettek a bihari népek? Ők a vörös nemzeti színű ősi hun nép hunmagyar nemzetségű leszármazottaik. Milyen eredetű a monostor vallási szavunk? Az Egyiptomból 2-3 ezer éve kiűzött és Közép-Európába bevándorolt őskeresztény népének ősmagyar nyelvi emléke. E legújabb feldolgozás szerint az ostor elemzése: ős-teremtő-úr, azonos a legősibb egyistent, a Napistent megfogalmazó ősmagyar fogalmunkal. A vallási szavunk második feldolgozásban: monostor = mennyei-napisten-hona, egyszerűbben Naptemplom. A Nílus-delta Egyiptomi Bot és Ostorhon (esthon) lakói közül az évezredekkel ezelőtt kivándorló nemzetrészeink eljutottak a falu körzetébe, ahol megtelepedve alkotói voltak a medence őslakosságának. A kelta népvándorlás óta biztosan lakott terület, de lényegesebb, hogy fontos vallási központként funkcionált az ősidők óta. A Bátmonostor = Bot-és-ostor-mennyei-napistenhon vagy naptemplom megfejtés a hun népág törzseihez viszi el a történetünket, de legalábbis átvették és folytatták az őslakók más településeivel együtt az életüket.
Szeremle: területén bronzkori úrnatemetőt találtak. Honfoglalás idejében a Botond törzs területe, majd Besenyők lakhelye. E helység névtörténetének is oly izgalmas a leírása, hogy akár döntő bizonyítékként is szerepelhetne a magyar nemzet igaz történelmének a feltárásában. Első írásos megemlítése 1093-ból Zeremlyan, Zeremlian, vagy Seremlyen néven történt. Négytagú szóösszetétel: Sze = szem-isten vagyis az Ősanya hitvilága (szkíta változat)), és a szent szavunk rövidítése tűnik elő + re = Ré a napisten + m = ma (mama) a napisten anyja + le = lian, lyan vagy leán, az első írásos megemlítések alapján. A lian vagy leán összecseng az oroszlán szavunk lán szótagjával, de az angol lion oroszlán fogalmával is. Az én olvasatomban a név jelentése: Szeremle = Szent-Ré-az-Ősanya-fia-oroszlánjainak lakóhelye. A Botond személynév jelentése is fontos lehet: Bot = bot + on = hon + d = dóm, szent hely; összeolvasva: Botond = Bot-hon-szent-ura, illeszkedik Bátmonostor névtörténetéhez. A névképzéséből egészen bizonyosnak látszik, hogy szkíta alapítású település. Kiemelem, hogy a hun eredetű Botond nemzetség, de a besenyők is hunmagyar népek. Ők a szkíta hatalom után több mint ezer évvel, a sorban az utolsó Árpád -féle honegyesítéssel veszik át a helység irányítását, ami bizonyítja a magyar népek sok évezredes folyamatos jelenlétét ezen a jól rejtett, védett és védhető településen..
Milyen következtetés vonható le Szeremle néveredetéből? Kik laktak évezredek óta e területeken? A Szem-isten fogalma a szkíta néphez tartozik. Ők imádták a napistenben a Szem-úr (Sumérek!) őskeresztény hitvilágát. E helységnév az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy az ősi fehérmagyarok szkíta nemzetségei már az időszámításunk kezdete előtti évszázadokban e területeket birtokolták. A szkíták önmegvalósításában az oroszlán mítosza elsőrangú eszmeiségük volt. Mindenki ismerhet szkíta oroszlánokat ábrázoló arany régészeti leleteket. Az sem véletlen, hogy a Botond törzs pont e vidéket birtokolta a honfoglalás idején, miként Bátmonostornál írtam az ősanya gyermekeiről. Ők önmagukat az egyiptomi bothon oroszlánjainak, a vörös honvédőknek tartották. Jelentőségük dicső harcosokként a honfoglaláskori Botond mondában is fennmaradt. A hun főhatalom a 422. évet követően hatol be a medencébe. Bevándorlásuk az Al-Duna mentén délkelet irányból történt. Bár a bácskai táj legfontosabb névadói – miként Szeremle körzetében is – a hun törzsek voltak, az ősibb települések zavartalanul éltek tovább. Őket követte az avar hatalom 567-ben, sok új alapítású helységgel, ahogy a Baja-Zombor tengelynél írtam. Nagyon fontos újabb bizonyíték Szeremle története arra, ahogy a hunmagyar törzsek vándorlásaik során minden esetben átvették az előző népágaik településeit, emberestül és kultúrájukkal együtt. Szeremle szkíta alapítású helység. Mikor a hun Botond nemzetség 895 után ismét átvette a hatalmat a falu felett, akkor nem pusztították el, ahogy más hódítók az ellenállókkal tették volna, hanem az eredeti néven az akkori őslakosokkal együtt folytatták elődeik dicső munkálkodását. Sőt az is bizonyítható, hogy az első hun uralom kivonulását követően (453 után) még az avar törzsek is fenntartották az előd szkíták lakhelyeit, mert a 895. évi hunmagyar honegyesítéskor, az őket ezer évvel megelőző szkíta alapítású Szeremle község élt és gyarapodott. Továbbiakban az ókori hunmagyar történelem történetét a szintén fontos kalocsai terület elemzésével folytatom.
A térségben érdekes lehet a Bajától északra elterülő Kalocsa és körzete fontosabb településeinek a névanyag ismerete. E város őstörténete ugyanúgy, ahogy Bajánál láttuk, pontosan leírja a magyar nemzet egész történelmét, csak el kell tudni olvasni az utókor felé a nevében kódolt üzenetet. Bajánál az avar néveredetet emeltem ki, addig Kalocsa nevében a mégegyszer olyan régi, a kelták háromezer éves történetére kell a figyelmet ráirányítani. A névtörténetük megértésének alfája és omegája a fenntiekben leírt, és itt megismételt Kárpát-medencei népvándorlási eseményeinek magyar vonatkozású folyamata: körös (kör-ős) kultúra, kelta, szkíta, hun, avar, magyar törzsek kontinuitása. Vagyis visszafelé az időben az utolsó jégkorszakot követő holocén kor tízezr éve alatt, mindvégig a magyar nemzet népágainak az egymásutánisága szerint zajlott a történelem a medencében. A finnugor történelemszemlélettel azért nem lehet megérteni az általam leírt névtörténeteket, mert ők csak ezer éves magyar uralomban gondolkodnak. Ezért meg kell haladni ezt a hamis, elavult tant, és helyébe kell tenni az igaz ősmagyar történelmet, a felsorolt népágak egymásutáni bevándorlásait a medencébe. Akik nem pusztították el az előző testvérnépeiket, hanem az uralkodó főhatalmat átvéve, megvalósították a nemzetrészek folyamatos együttélésének politikáját. Vagyis, ősidők óta a Kárpát-medence a magyar népek folyamatos történetéről szól. Mi magyarok, nem elfoglaltuk a területét, hanem ősidők óta lakjuk, és mindeddig megvédtük más nemzetek elhódításai ellen.
Az eddig feltárt névtörténetek bizonyítják, a következők tovább gyarapítják a sort, miszerint a finnugor magyar nyelvészek és történészeink fordítva ülnek a történelem képzeletbeni lován. A fordított igazságot képviselik. Árpád hadai 895-ben nem elfoglalták Magyarország területét - ezért nem helyes a honfoglalás kifejezése - hanem kiemelten HONEGYESÍTÉS volt a feladatuk. Tehát, a Hét Vezér a vérszerződést követő hadműveleteikkel pont megvédték az ország magyar népét a Német-Római Birodalom általi elfoglalásától. Az akkori hunmagyar hatalom, Árpád és dinasztiája a honvédelmet a honegyesítéssel oly sikeresen oldották meg, hogy abban az időben felépülő új nyugati hatalmak kénytelenek voltak elismerni az államiságunkat, és ezer év óta együtt élni a magyar néppel. Azt azonban senki se gondolja, hogy az ezer évnyi idő alatt belenyugodtak volna az akkori vereségükbe. A drámai küzdelem azóta is folyik, ezért történt minden úgy, ahogy a történeti idősorunk azt leírja. A magyar nép szenvedései azért oly megrázóak - miként a himnuszunk is írja - mert a küzdelem még mindig nem dőlt el. Egyre többet és többet vesznek el a hazából, így az ország jelentősége rohamosan csökken területben és népességben egyaránt. Ha valami csoda nem történik, a harmadi évezred elején az önvédelemre már semmi reélis lehetőségünk sem maradt. Oly kicsi országgá lettünk, olyannyira eladósítottak vagyunk, hogy bármelyik pillanatban várhatjuk a nemzetközi végrehajtókat, aki elveszik az utalsó darabjait is a Hazánknak. Ha a teljesen lefolytott magyar tudás, az ősi szellem nem tud kitörni a fogságából, és nem képes újra fellvállalni a haza megmentését, akkor alig van esélyünk magyarként megmaradnunk. S akkor örökre el fog veszni a legdicsőbb emberi történelemtudat, a magyar őstörténelem megismerhetőségének igaz útja. Most, hogy már értjük a történelem valóságát, folytathatom a névtörténetek feldolgozását.
Kalocsa: területén az időszámítás körüli időkből kelta leletek
kerültek elő. Nevét az ótörök eredetű, maradék jelentésű Kolocha (1273) személynévből
próbálják levezetni. Ezzel szemben a valóságban háromtagú ősmagyar szóösszetétellel
állunk szemben. Az első szótag a Ka egyezik a kelta név egy más hangzósítású
változatával, a Caleti (kaleti) vagy keleti ómagyar fogalommal. Ebből kiindulva
a jelentése: Ka = kelta ország(rész) rövidítése + lo = ló, vagyis az ókori
mítosz szerint, a Napkirály lovon lovagolta végig a nappali országa útját,
ő volt a lovas útőr, a nép életútjának védelmezője, élő papkirály, főpap
+ csa = k-sa, napország családja, uralkodó családi települése. Összeolvasva:
Kalocsa = Kelta-napkirály-napországának-családja vagy települése.
Mint minden ősi és ennyire tömörített névszónak lehet egy második olvasata is. Ha az etimológiájában e második formában szótagoljuk a város nevét, akkor: Ka = Kelta ország + l = al, él, a napisten élő(k) földi (égből alászállott) királya + o = ó, a csodálatos és fényes napisten + csa = családja felbontást kapjuk; egybeolvasva: Kalocsa = Kelta-király -csodálatos-napistenének-családja lakhelye. Az él, élő vagy első szórész az ókorban a rangelső papkirály vagy főpap személyét és népét jelenti. Mindkét megoldás teljesen hasonló eredményt adott, de az első változat a pontosabb. Ebből kiindulva egyértelműnek látszik, hogy már a kelta (ősi fehér és hunmagyar) vándorlások idejétől (3000 éve) biztosan szent vallási központ volt Kalocsa térsége, mind a mai napig. Egy ókori kelta papkirály, főpap téli szálláshelyeként alapították legalább háromezer éve. Megjegyezve, hogy a kelta = keleti, esetünkben Mezopotámiában az Eufrátesz-folyótól keleti irányban élő népek megnevezésére volt használatos fogalom. A kelta népvándorlás onnan indult ki, és bejárta egész Európát. Népeik egy nagy tájegység több rokon nemzetségének törzseiből állottak, szétvándorlásuk során magukkal vitték jellegzetes népi mivoltukat az új élőhelyükre. Az árpádházi királyok átvették az elődöktől, és az uralkodásuk érdekében fenntartották a fontos vallási központot.
Kecel: lakott településként 1424 óta ismert. Az újkori Kecel 1734-től funkcionál Kalocsa érseki birtokaként. A néveredete még pontosabban adja Ke = kelta település valószínűségét. A terület elhelyezkedéséből adódóan Kalocsa főpapi dinasztiája alapította nyári szálláshelyként az ókori időkben. Három szótagú összetétel: Ke = kelta + c = k, ka , a más ismertetett (határkő) ország, vagy család jelentéssel + el = él. Összeolvasva: Kecel = Kelta-ország-él-uralkodócsaládjának-települése. Az ókori nyári szállásokon főként földműveléssel, a téli védett vízmenti szállásokon állattenyésztéssel, halászattal foglalkoztak eleink.
Öregcsertő: első írásos említése 1415-ből származik Csertőháza megnevezéssel. Nevét a cserfaerdő és az alsó rész jelentésű tő főnevekből vezették le. A fentebb leírt Kalocsa és Kecel között elterülő település. Az első szórész öreg fogalmának megfejtése ad különleges jelentőséget a falu nevében. Az öreg szó ősrégi vallási tartalmat hordoz magában. Háromtagú szóösszetétele: Ö = ős vagy ősi értelemben + re = Ré a napisten + g = nagy, vagy a mag rövidítése, a magnép tagja, bővítve a magar, magyar ember, aki az Ősanya hitvilágának a gyermeke. Összeolvasva: Öreg = Nagy-ősi-napisten, elvonatkoztatva a Magyarok Istene (Öreg Isten!), mely minden régi személyes emberi motívum összefoglaló isteni jelzőjévé vált az idők során. Kifejezi az Ősanya szülte Ré napisten fiának népét, vagyis a napisten gyermekeit. Tehát ősiségében nem egy idős embert személyesít meg, hanem a teremtő Jó-Ősanya szentségét, aki megszülte egyisten fiaként a Napot, a Csodálatos Nagy Napistent. Aki a teremtés további folyamatában létrehozza az Ősanya tiszteletű Napisten hitvilágú népét. Az egyiptomi mitológia szerint Ő a legidősebb és egyetlen, ezért az "öreg isten". Mindezt a röviden felvázolt mitológiát a Napisten gyermekei egy zseniálisan megalkotott szóba, az "Öreg" fogalmába sűrítették bele. Ha ezek után egy magyar népmesében az öreg emberről szól a történet, akkor már tudnunk kell, hogy az a mesehős nem más, mint a Magyarok Istene, aki a napisten öreg emberi alakjában jött el közénk. A csertő szórész kéttagú szóösszetétel: cs = család, ország népe + er = ég-úr-családja, + tő = tő, a népág töve. Összeolvasva: Öregcsertő = Nagy-ősi-napisten -égi-úr-családjának-népága, települése. Másként az Ősanya gyermekeinek a származáshitét írja le részünkre, az utódok számára. Egy ősi vallási központként, vagyis Kalocsával egybetartozó ősi településként alapították. A helység néveredete szintén több évezredes kelta múltat idéz fel, a magyar kontinuitás egy újabb fontos bizonyítékaként..
Kalocsa térsége eredettörténetétét tovább nem kívánom feldolgozni. Azzal
a nem titkos szándékkal, hogy az általam elkezdett munkát talán valaki majd
folytatni fogja. Egészen bizonyos, hogy minden magyar eredetű településnév
hordoz magában titkokat, főleg, ha ókori eredetű szóképzésből fakad. Az én
egyszemélyes küzdelmem aligha vezethet sikerre. Oly nagy a "tudományos" ellenszél,
hogy egyetlen hazai kutató intézet, egyetlen szaktekintélye sem vállalja fel
a munkásságom befogadását. Ha hinnék az internet mások által hangoztatott
mindenhatóságában, akkor reménykednék, hogy valaki elolvassa a soraimat, és
kedvet kap a folytatására. Ha lenne ilyen kutató, szívesen átadnám a módszertanom.
Hitem ellenére mégis csak a számítástechnika lehet az egyetlen eszköz, mely
a rengeteg adatot képes lenne közérthetően összeállítani, természetesen nemzeti
elkötelezett kutatókkal. A helytörténetük megismerésével próbálkozó embereket
pedig csak bíztatni tudom, és minden segítséget felajánlok az eddig felhalmozott
tudásomból az eredményes munkájukhoz.
Felhasznált irodalom: Bács-Kiskun megye kézikönyve, Ceba Kiadó, Budapest, 1997.
Vaskút, 2006. 05. 04.
Tácsi István.