K Ö N Y V E I M

Tartalom:

1. A magyarok istene, az Ősi-Napisten újra fénylik:  I-II kötetek.
2. A görög mítoszok és a magyar mondák azonos gyökerei.
3. Összefoglaló: kultúrák harca.

Az első könyv ismertetője

Tácsi István

A MAGYAROK ISTENE,
AZ ŐSI-NAPISTEN ÚJRA FÉNYLIK

Első kötet:

Történelmi olvasókönyv

Az I. kötet ismertetője:

A magyar nemzet történelme, mint Indoeurópa dicső őstörténete oly fényes, oly magasztos, és annyira meghamisított, hogy a történelmi olvasókönyvemet nem egyszerűen az ilyen tartalmú kiadványok számának szaporítására szántam. Miként az előszavában is kifejtem, a nemzet és a világ történészeinek az összefogására, a történelemtudomány legkisebb közös nevezőjének szánva, egy közös gondolkodás szándékának elindítása érdekében került kiadásra.

Az nem lehet tovább járható út, nem a nemzet megmentését szolgálja, ha a hivatásos és az alternatív történészek, ahányan annyiféleképpen írnak a nemzetünkről, benne elsősorban az őstörténelmünkről. Ha a legrövidebb időn belül nem lesz egy, a valóság igazságára épülő egységes koncepciójú és hivatalosan elfogadott magyar nemzeti történelmünk, a nemzetünk nem lesz képes fennmaradni. A történelemtudatunk igaz feltárása nélkül nincs jövőnk. A helyes filozófiai felfogás kimondja, hogy minden létező dolog csak egy igaz felfogásában létezhet tartósan. Minden más szándék, így a történelmi sokszínűség is, a nemzet megosztási szándékát szolgálja.

A történelmi olvasókönyvem egyetemessége, a társadalmi igazságok megismerésének az alapművén túl, az emberi hit igazságainak is a hordozója. Nem elég csak a tudatunk megtisztítása, a lelki életünk is megújítandó. A filozófia új tudományos szemléletéről írt soraimban, a tudományos közélet felelősségtudatának a visszaszerzésére alapozza jövőképét. Az emberiség fenntartható élete, csak a tudomány igazságai szerint elérhető víziónk. Nem bármi áron, de minden Erőnkkel a nemzetünk és a világ összefogására alapozhatjuk jövőnket. És ebben a Tisztelt Olvasó a legnemesebb szereplő. Ha lelkéből akarja a népünk, akár e könyv nyomán is, még megmenthető nemzetünk. Akarjuk hát...!

A MAGYAROK ISTENE
AZ ŐSI-NAPISTEN ÚJRA FÉNYLIK

Második kötet:

II/1. A filozófia megújítási kísérlete

II/2. Az evolúció kvantumelmélete

II/3. A természeti világgazdaság kézikönyve

A II. kötet ismertetője:

Befejezve a kétkötetes művet, annak az örömteli gondolatomnak szeretnék hangot adni, íme kész az emberiség jövőképe, az unokáink fenntartható életprogramja. Aki már találkozott az írásaimmal, annak talán ismert a honlapom címsora: „Alternatíva a társadalomtudományok özönvizén” jelmondat, amelynek a tartalmi feltöltése immár teljes egészében a Tisztelt Olvasó rendelkezésére áll.

Miként a könyvben is kifejtettem, az emberiség jövőképe a lehetőségeim szerint, csak mint tudományos keretmegoldás értelmezhető. Ugyanis a II. kötet bevezető mondata szerint, a mai világunk nem anyagi, hanem: eszmei, tudati vagyis ideológiai zűrzavarban fuldoklik. Ami azt jelenti, hogy minekünk 2008. szept. 15-vel kezdődően nem (csak) gazdasági és pénzügyi világválsággal van dolgunk, hanem a kétezer év óta eszkalálódó ideológiai, vagyis tudati, fogalmazhatok úgy, hogy a tudományosság válságával kell szembenéznünk. Aki elolvassa a két kötet négy önálló témakörét – I. történelmi olvasókönyv; II/1. filozófia megújítási kísérlete; II/2. az evolúció kvantumelmélete; II/3. a természeti világgazdaság kézikönyve – meggyőződhet arról, hogy minket, az emberiséget elsősorban a téves tudattartamaink vittek Jézus Krisztus halálának időpontjához viszonyítva a téves életutunkra.

Ugyanis bátran kijelenthető, hogy Jézus Krisztus volt a sorban az az utolsó őskeresztény szellemiségű tanítónk, aki még a valódi természeti alapú ősmaterializmus világnézetének a megmentésével próbálta a fajunkat az igaz életútján tartani. Ő és támogatói a biztos tudati tisztánlátásukkal megáljt próbáltak kiáltani, az akkor már teljes erejével kibontakozó, a velejéig hamis idealizmus világnézeti terjedésének. Hogy mennyire jól látta az ideológiai válság eljövetelét, az mutatja, hogy életével, tanainak az eltiprásával kellett fizetnie igazlátásáért. Ami kétezer éve nem sikerült – az igaz világ „átmentése” – a napjainkban, a III. évezred elején válik ismét sorsfordulónkká. Csak annyi különbséggel, hogy ma már „megmenteni” kell az eltévelyedett emberiséget.

A fajunk kétezer éve letérve a fenntartható élet útjáról, máig elkövette mindazokat a mértéktelenségeket, amellyel elsőként a korunk pénzügyi világválságához érkeztünk el. De ne legyen senkinek se kétsége, hogy megússzuk ennyivel. Ugyanis az idealizmus téves eszmeisége, amely nem csak a társadalomtudományainkat tette hamissá, hanem rajta keresztül a természettudományok irányultságait, megállíthatatlannak látszik. Ma minden társadalmi gyakorlatunk az élet elvesztése irányában működik, kezdve a filozófiától az űrkutatásig. Ha nem térhetünk vissza – szinte azonnal – Jézus tanaihoz, az önpusztító idealizmus tanainak az elvetésével, és helyébe az újra egységesített természeti materializmus életfenntartó ideológiájához, fajunk jövőképe menthetetlen. Nos, ehhez a világmegmentő munkához meríthetnek újabb adalékokat a könyv soraiból…!

A két kötet terjedelme nagyformátumú (B/5, 490 + 430, 11-es betűnagysággal) mintegy 920 oldalas kiadvány. A kötetek ára: háromezer + háromezer Ft.

A könyvvel illetve megrendelésével kapcsolatos kérdéseket az alábbi címre várom: taacsiistvan@fibermail.hu

Vaskút, 2009. 05. 25.

A második könyv ismertetője:

Hátsó borítólap tartalma:

Édesanyám emlékének, és minden szülőnek ajánlva:

A kultúrtörténeti jellegű művemben, találva sem lehetne tán érzelmesebben kifejezni az emberek vágyakozását a tiszta és boldog lélek megélésére, miként ez a "Karácsony ünnepén" című Halász Judit dalnak a refrénjében elhangzik:

Bizony az emberiség mára belecsömörlött a fénylő külsőségek anyagias hidegséget árasztó imádatába, helyette valami bensőséges meleg szeretetre vágyakoznának. De mindjobban szeretnék elérni, egyre elérhetetlenebbnek tűnik előttük a fehér galamb, az anyaság ezüstjébe kódolt tisztaság világhite.

Az ember az evolúciós fejlődéséből adódóan, mindeddig az anyaság ölének melegségében nevelkedett, nem is érti a mai világa hideg fényözönét. Szüntelenül kérdezgeti önmagától és a világától: „ki mondja meg nekem, hogy éljek, s mit tegyek”, és nem jön felelet a vívódásaira. Igen, mert ma már a meleg anyai szeretet sem tudja, hogy sokszor mit tegyünk. A világunk végletesen elromlott, torz életfelfogások szántják anyaföldjét. Az élet legnagyobb drámájaként, mégis azok akarják megjavítani, akik válságosan elrontották létünket. A világ urai nem értik, nem is látják mi zajlik az életünk árnyoldalán. Mert nincs senki, aki elmondhatná nekik – nem is engedik –, hogy Tisztelt Uraim, az önök ideje lejárt. Önök végveszélybe, zsákutcába vitték életünket, hagyják már abba az okozott pusztításaikat! Mondjanak le a világuralmi célkitűzéseikről, és adják már vissza a természetellenesen bitorolt társadalmi hatalmuk legalább felét az édesanyáknak, az ősiségéből eredő szeretet istennőjének, a magyarok Nagyboldog-asszonya, illetőleg a görögök Urana matriarchális hitvilágának.

Miáltal senkinek sincs hatékony receptje az eluralkodott közösségi hidegség ellen, a könyv szerzőjeként is csak egyet ajánlhatok: higgyék el, nincs más út a jövőnk előtt, mint Nagyboldogasszony ősanyánk szeretetvilágának a visszaszerzése!

A könyv 310 oldalas kisbetűs A/5 forma. A könyvvel illetve megrendelésével kapcsolatos kérdéseket az alábbi címre várom: taacsiistvan@fibermail.hu

Szorosan e könyvem fő mondanivalójához tartozik az alábbi összefoglaló írásom.

Kultúrák harca

Az ez évben kiadásra került könyvemnek a címszerkezete szerint, a fő mondanivalója a görög és a magyar kultúra azonos eredetének bemutatásáról és annak bizonyításáról szól. De tágabb értelemben, mint a bemutató írásom címe is jelzi, az ókori világban lezajlott elképesztő méretű kultúrharc történelmi feltárását is bemutatja. A kultúrák harcával könyvtárnyi irodalom foglakozik, de e kötet újszerű hangvétele okán, annak valódi titkairól és történéseiről, tudományosan bizonyított magyarázataival ez a könyv lebbenti fel elsőként a ráborított álságos tudományosságnak a fátylát.

A kultúrák harca fogalom hiába ismert a világon, jelenleg totálisan tévesek a hozzá kapcsolódó emberi tudattartamaink. Ugyanis nem a 21. század elején fog bekövetkezni az egész világra kiterjedő, úgynevezett kultúrák háborúja – a 3. világháború formájában –, miként azt példaként a Bertelsmann Alapítvány, vagy a Heidelbergi Egyetem Politikatudományi Intézetének tanulmánya próbálja beállítani. A könyvemben leírtak szerint a leghatározottabban állítom, hogy az első és egyetlen világméretű nagy kultúrák harca már az ókorban lezajlott, mégpedig a görög mítoszok keletkezésének történelmi időszakában. A mai atlanti értelmiségi körök – mivel nincs semmi más használható eszmei rendszerük – bizony az ókori kultúrák harca jelenségének fogalmát egyszerűen ellopták ősiségünktől, hogy ezzel a fogalommal próbálják indokolni a harmadik évezred elején az uraik által kirobbantott háborúik és kitörni készülő 3. világháborújuk ideológiáját.

Feltehető kérdés: ha a könyvem szerint, már az ókorban lezajlott a nagy kultúrák harca, akkor az most mégegyszer ismétlődhet? Az egyszerű felelet: ha valami társadalmi folyamat egyszer már lezajlott, az bizony mégegyszer, és fogalmában ugyanúgy nem ismétlődhet meg. Ez egy abszolút filozófiai törvény, mondhatjuk természeti törvénynek is, ami nem változtatható meg semmilyen hamis értelmiségiek mesterkedésével sem. Bizony, az emberiség nagy kultúrharca már az ókorban lezajlott, melynek eredményeként jelenleg is az az új kultúra uralkodik a világon, amelyik a harcból győztesen került ki. A lényeg, hogy az ókori győztes kultúra ma egyeduralkodóként van jelen világunkban. Ezért ma semmilyen formában sem beszélhetünk kultúrák harcáról, legfeljebb csak az ókorban győztes új világkultúrán belüli irányzatok belharcairól, példaként a kereszténység és az iszlám között.

Talán már körvonalazódik az ismertetőmből, miért teljesen téves a kultúrák harcáról beszélni a 21. században? Azért, mert az emberiség egységes elsődleges őskultúráját, az ókor időszakában mintegy 5000 évig tartó és az egész világra kiterjedő elképesztően kegyetlen háborúskodással legyőzte a kialakuló új másodlagos kultúra progresszívebb ereje. Hatására, ma egységesen és az egész világon ez az új világrend vált az uralkodóvá, mind az öt kontinensen. Talán, ha élnek még a civilizációnktól elzárt érintetlen emberi törzsek valahol a dzsungelekben, ők lehetnek a kivételek. Az is meglehet, hogy azok az emberi törzsek, akik ha még természeti érintetlenségben élnek, a mai civilizációnk bukása esetén a jövő világkultúrájának az alapnépességévé válhatnak, vagyis visszahozhatják az őskorból eredő természeti világtársadalmunk életfenntartó gyakorlatát.

Az elméleti és általános megközelítések után és a könyvemben leírtak nyomán, immár nevezzük meg az ókori nagy kultúrák harcában résztvevő feleket. A magyarázataimban ne várjon senki valami eddig még ismerten tudományos tételt. Mindenki ismeri a kultúrharcban résztvevő szereplőket, csak eddig egészen más aspektusokban. Nem belemenve a részletekbe, csak a folyamat lényegét érintem, a további magyarázataim a könyvben megtalálhatóak.

Nézzük, mit is jelentenek a felsorolt fogalmak ebben a rendszerben. Az első pontban az elsődleges őskultúra jelenti az emberi faj, a Homo sapiens életfenntartó tudati rendszerét, melynek a matriarchális társadalmi viszonyok és kultúra volt a fő jellemzője. Kiemelten a természetmaterialista világnézet hordozását jelentve (megkülönböztetendően a teljesen hamis marxista materializmustól). Gyakorlatilag az ősközösség és a felbomlásának kora tartozik bele. Csak érintőlegesen említve: a kőkori hordaközösségekben a mennyei Ősanya, Ősmama, annak mintájára a földi matróna vagy a mátriárka volt a csoportjában a tényleges társadalmi és vallási vezetője korának. Ő testesítette meg a 20-30 fős ősi hordákban a leányaiból és unokáiból álló, ez okból a nők többségének vezetői erejét, ezért helyesen matriarchális társadalomként definiáljuk azt a korszakot. A lényege, hogy az egész őskori emberi világra az egynyelvűség, az azonos nemzetiségből származás, így az azonos őskultúra hordozása jellemezte ősiségüket. Ők voltak összefoglaló fogalommal az elsődleges úrnépek (mag-népek). A kezdetekben hordánként még egy, majd a hordák felbomlási szakaszában a családok kialakulása korától, egyre több férfi került be a teremtés és a védelem szerepkörébe. A hordatársadalmakban mindennek úgy kellett lennie, ahogy azt a nők és a gyermekeik túlélési igénye megkívánta. Ennek rendelték alá minden közös tevékenységüket.

Második pontban érkeztünk el oda, hogy az ősközösség felbomlásával a társadalmi fejlődésben a hordaközösségek nagycsaládokká egyesülnek, majd nemzetségekbe és törzsekbe tömörülnek. A legfontosabb jellemzője ennek a kornak, hogy a férfiak létszáma a családok megjelenésével kiegyenlítődik a nők létszámának megfelelően. Egyben ez azt is jelenti, hogy a társadalmi hatalomban is kiegyenlítődik a szerepük. Sőt az emberiség felszaporodásával, belépve a háborúk korába, egyre inkább a férfi katonai vezetés kezébe csúszik át a társadalmi és vallási hatalom. Kialakul az elsődleges őskultúrából kifejlődően egy új kultúra, a nomád pogányság másodlagos militarista világkultúrája, mely az idealizmus világnézetének a kialakulását jelenti. Helyes felfogásként a pogányság férfiuralmat jelent, a szóeleji „a-pó” ómagyar fogalomrészből érthetően. Általa létrejön egy új társadalmi rendszer, amelyet patriarchális társadalmi formának definiálhatunk, és amely megkezdi a harcot az eredendően matriarchális világrendszer meghódításáért és annak a gyökeres átalakításáért. Az első patriarchális hatalmat az akkád-asszírok birodalmában alkotják meg, és az általuk kirobbantott háborúk társadalmi korában, az utóbbi ötezer évben, sorra elfoglalják az ősi úrnépek országait, mindenhol az új kultúrájuk, vagyis a férfi egyeduralmuk jön a helyébe létre. Nyomukban kialakulnak a meghódított szegények és a gazdag hódítók arisztokratikus osztálytársadalmai. Lényegében az úrnépek szolgasága és az asszír arisztokrácia uralmának máig működő társadalmi rendje. Katonai hatékonyságukkal mára az egész világon az általuk elterjesztett új pogány világkultúra vált uralkodóvá. Ami egyszerűsítve már a férfiak társadalmi és vallási egyeduralmát jelenti. Immár 180 fokban megfordítva, a nők helyett a férfiak uralkodnak az embercsoportok felett. Miként látjuk ezt a férfi országvezetők és a világvallások férfi papjainak létszámából adódó egyeduralmaként.

A harmadik pont jelentené a fejlődésben a jövő lehetőségeit. Azt már tudnunk kellene, hogy a matriarchális világrendet legyőző, eredendően a patriarchális világrend az egyedüli oka a technikai civilizációnk közelgő súlyos válságainak. Ugyanis a legerősebb vezérhím, vagyis a világ ura státusz emberi léptékekkel elérhetetlen vágyálom. Mégis ennek érdekében a Földanya teljes erőforráskészletét feláldozzák a mai vezérhímek. Mert még nem dőlt el, hogy akkor Obama vagy Putyin, vagy esetleg valaki más lehessen a világ ura. De az azért igaz, hogy jelenleg egységesen a patriarchális világkultúra pénzdiktatúrája uralkodik az emberiségen. Ha nem lesz képes kifejlődni egy olyan új világkultúra, mely képes lenne az emberi fajt visszavezetni az ősidőkből bizonyítottan, az egyetlen járható életfenntartó társadalmi formájába, a matriarchizmus természetmaterialista világrendjébe, akkor bizony megkérdőjeleződhet a fajunk megmaradása a bioszférában. Ugyanis minden földi erőforrásainkat a patriarchális világrend által a legerősebb vezérhím címének a megszerzése érdekében felélve, a közeljövőben akár bele is pusztulhatunk az Ősanyánk, a magyarok Nagyboldogasszony-anyja eszmeiségének az elpusztításába.

A fogalmaink magyarázataiból levezethető kultúrák harca tételünket a következőképpen értelmezhetjük. Az emberiség őskultúráját, mely azonos a matriarchális világrenddel, megdöntötte a belőle létrejövő új pogány világrend a fizikai és katonai fölényével, és nyomában hozzá kezdett az ő sajátos új világkultúrájának, a patriarchizmusnak az elterjesztéséhez. Mára gyakorlatilag az egész világon ez az új világkultúra vált uralkodóvá. Azért mára, mert az utolsó, vagyis az egyetlen megmaradt őskultúra leszármazottai, a MAGYAROK, mára szintén teljesen elvesztették a Nagyboldogasszony-anyánk természeti hitvilágát, és a vallásunkban kizárólagosan a pogány hímuralmi vallásformát, a római katolicizmust és származékait valljuk mi is hitünknek.

A fentiekben bizonyítottuk, hogy a valódi kultúrák harca már a történelmi ókorban lezajlott. A matriarchális őskultúrát tehát, legyőzte a patriarchális újkultúra. Ezért a továbbiakban kultúrák harcáról már nem beszélhetünk, mert jelenleg szintén csak egy kultúra szerint élünk. Kiemelve, annak több alága (kereszténység, iszlám, judaizmus stb.) szabdalja szét rendszerünket. Ezért a helyes kifejezéssel élve, jelenleg a patriarchális világunkon belüli, logikailag kizárólag csak a kultúránkon belüli hatalmi harcokról beszélhetünk, ha a kultúrharc fogalmáról értekezünk. Következmény, egy újabb kultúrák harca csak abban az esetben következhet el a jövőben, ha ismét létrejöhet egy a patriarchális rendszertől is teljesen eltérő új világkultúra, mely ismét megkezdi a saját harcát a világ jövőjéért.

De az evolúció helyes értelmezéséből adódóan, egy ilyen új világkultúra a fejlődéstörvények alapján már nem jöhet létre. Ugyanis nincs természeti alapja újabb világkultúra megteremtésének. Hiszen mind az anyajogú, mind az apajogú rendszerek létrejöttével, kimerítődött a világkultúrák képződésének a lehetősége. Nincs több nemi változat, amire új világkultúra lenne alapozható. Megjegyzésemként, a nemiség nélküli homoszexuális társadalom lehetne még egy részbeni lehetőség, amivel a melegek fogalma alatt foglakoznak is egyesek, de ez fejlődéselméletileg utópizmus, nem életképes lehetőség.

Viszont a fejlődéstörvények helyes körelméletéből adódik az egyetlen jövőbeni kultúraváltásunk lehetősége. Mégpedig a lehető leggyorsabban vissza kell térnünk a törzsfejlődésünk helyes értelmezéséből adódóan a fenntartható élet útjára, az egyetlen természetkompatibilis rendszerünkhöz, a MATRIARCHÁLIS világrend újraalkotásához. A visszatérés első lépésének kell lennie, vissza kell adni az Ősanya hitelvet – a római Anyaszentegyház megnevezéséből is érthetően – vagyis a világvallások feletti hatalmat a nők kezébe. Miként az bizony az ókorban még így volt. Egyetemlegesen a világ minden templomába női vallási vezetőket és rendeket kell kinevezni vagy választani az arra legalkalmasabbak közül, hogy így egységes irányítással képesek legyenek a hímuralmi eltévelyedések, a világ ura, vagyis a téves hímsoviniszta célkitűzések ellensúlyozására. Mégpedig női Pápával, a Nagyboldogasszony-anyánk szeretetvallásának az újra megvalósításával. Második lépésben helyre kell állítani az úrnépek társadalmi gyakorlatában már jól bevált, az ókorban testet öltött és bizonyított kettőshatalmi rendszerünket a Kende = női (kendős) és a Gyula = férfi (gyújtóláng) hatalommegosztás formájában. Kiterjesztve azt az egész világra. Mi férfiak ebben a rendszerben megelégedhetnénk a világi hatalom gyakorlásával, miként az Atilla, Álmos és Árpád korában még igen felemelő gyakorlat volt. Továbbá az állam tevőleges irányításával, a nők védelmével és a családjaink életfenntartásának a biztosításával, ezeknek mindenkoron igencsak nemes szerepkörével.

„A görög mítoszok és a magyar mondák azonos gyökerei” című könyvem fő mondanivalója, a fentiekben ismertetett társadalomelméleti megfejtésemből merítkezik. Reményeim szerint benne, a történeti keretükben újra feldolgozott négy-négy görög és magyar mondával, az olvasóim legnagyobb gyönyörűségére.

Vaskút, 2011-10-13.

Vissza a tartalomhoz: