A mintegy emberöltőnyi kutatásaim során a történelem kérdéseiben a logikai felépítés hiányosságaira tereltem a figyelmem. Rájöttem, hogy az államalapításunk ezredik évét követő kérdések leírásában az események sorrendiségében nincs hibás logikai tévedés, a történelmi igazság kérdéseiről most nem szólok. De akkor az államalapításunkat megelőző időszakról miért olyan ellentmondásos a történelmi felfogásunk? Az eltérések okainak a felderítése érdekében hozzákezdtem a magyarság ókori történelmének a feltérképezéséhez. Ennek a cikknek a keretében csak annyit írok róla, hogy megalkottam egy több mint ötszáz szavas ómagyar nyelvű szótárat. A kezembe került kiadványokból kigyűjtöttem minden olyan ókori nevet és szavakat, amelyek magyar jelentésű fogalmakat takartak. A folyamat közben elég nagy gyakorlatra tettem szert régi magyar szavak elolvasására és a megértésére.
Minden részlet nélkül egy példán keresztül szeretném bemutatni az eredményeimet. A történelmi érdeklődéssel rendelkező olvasó tudja, de a történelmi térképekről is megtekinthető, hogy i.e. az 1. évezredben a Fekete-tenger nyugati részén a mai görög Trákiától az Isztriai-félszigetig élt egy trák nevű nép. Akárhol kerestem, semmi érdemleges adattal sem találkoztam velük kapcsolatban. Az ómagyar olvasási gyakorlatomnak köszönhetően egyszer csak beugrott a megoldás. Bíborbanszületett Konstantin kelet-római császár 950 körül írja, hogy a magyarokat az ő idejében turk (türk) néven is ismerték. Ha összevetem a turk és a trák szavakat, könnyű észrevenni az egybecsengésüket. Nézzük a szavak etimológiáját. A turk, mint népszó ómagyar jelentése: Teremtő-úr-országa, ahol a Teremtő Úr = Napisten, mai értelemben Teremtő-napisten-népe. A fogalomról még annyit kell tudni, hogy az úr szótag ősi magyar ember (személy) megnevezésére is használt kifejezésünk. Nagyon fontos lesz a címbeli megfejtés érdekében az ősi írások (rovásírás) egyik szabályának a megismerése. Ha két azonos mássalhangzó kerül az írásban egymás mellé, akkor azt az írói egybeszerkesztették. Ebből kitűnik, hogy az ur szórészletben, végeredményben két szótag az ur + ra egyberovásáról, az aláhúzott betűk szerinti tömörítéséről van szó. Tehát az úr-ra összerovás a k többes raggal adja az igazi jelentést, mint Egyiptom napistenének = Ra, Rá, Ré úrnépe fogalmát. Ebből a levezetésből már egyértelmű, hogy a trák nép fogalmának is köze van a turk jelentéshez. A trák népszó megegyezik a Teremtő-napisten-népe fogalmával. Pontosabban a turáni népcsoport egyik törzse. A mássalhangzós írásokban a magánhangzók nincsenek kiírva, esetleg csak jelzik helyüket. Ha kiegészítjük a vizsgált szavainkat az időközben kiesett magánhangzóikkal, akkor a tur(a)k és a t(u)rák hangalakokot kapjuk, zárójelben a kiesett hangokkal. A népnévből képzett orzságnév jelentése: Trákia = Teremtő-napisten-országának-ária-népe. A néveredetet saját eredményű megfejtéséről, ősbemutatóként ebben a kiadványban lehet először olvasni, ahol az „ia” toldalék az őshazából kiáradott törzsek új hazáját jelenti, az aláhúzás szerint.
Gyakorlásképpen megpróbálom a trákok egyik nagyvárosának Bizáncnak az ókori magyar nyelvi képződését is bemutatni. Elsőként a Keletrómai Birodalom központjává váló város új nevét elemezzük: Konstantinápoly (Konstantinápolisz) az egyik legnehezebben megfejthető összetett városnév. Szótagok szerint: K = kő, vagyis határkő értelemben egy ország területe + on = hon + stan = őstan (isten) + ti = teremtő igi (égi) lakhelye, városa + náp = nap-apa, napisten eredetű király, uralkodó császár + ol = ól, legősibb értelmében templom, lakhely + y = j(a)ó, jó (ió) jelentésű lágyító betűjel. Összeolvasva vegyes szórendben: Konstantinápoly = Égi-teremtő-napisten-országa, -jó-napkirály-templomának-városa értelemét hangzósítja felénk. Látható, csak „ilyen” egyszerű az ókori történelem feldolgozása! Vegyék figyelembe a szerző szabad szófordításának gyakorlatát. De a Bizánc név is magyar nyelven képződött fogalmunk: Bi = vi, a latin írásforma víz szavunk ősi kiejtésű alakja, égi-szent(elt)-víz vagyis vízmelletti település + z = zent + ánc = sánc, földvár; egybeolvasva: Bizánc = Vízmenti-szent-földvár, vagyis a Márvány-tenger melletti ősi vallási központ városának, templomának ősi névalakja.
A fenti szóelemzések magyarázatként le kell írnom, hogy az etimológiai megfejtésem során két karakter segítségével írom le a folyamatot. Az egyenlőség jellel (=) a régi és az új kiejtés azonosságát, míg a meg jellel (+) azt jelzem, hogy az utána következő szóelem egybetartozik az előzővel. Ha további magyarázószöveget kell betoldani az elemzésbe, azt a mindenkori vessző írásjel után írom be, és a meg jellel folytatom az folyamatát.
Ennyi bevezető után rátérek a címbeli felvetésem megválaszolására. Alapos bizonyítékaim vannak arról a történelmi elgondolásomról, hogy az általam Baja-Zombor tengelynek elnevezett tájegységnek, azonos történelmi eredete van. Az egységes rendszer kialakulásának a nyomai a honfoglalás előtti időkre irányították a figyelmem. Ha Vaskút földvárára és halmaira – de Bajának is és Zombornak is volt ősi vára – gondolunk, még nem kapunk semmi biztos támpontot. De ha tudjuk, hogy a vaskúti földvárnak kerek formája van, és a népvándorlás egyes népeinek vezérei (papkirályai) halomsírba, de nagyon fontos, hogy kerek alakú és kupolaszerű mesterséges dombokba temetkeztek, már közelítünk a megoldáshoz. Ismernünk kell többek között, hogy a kerek várak és sírhalmok, de az ókori templomok is kerek kupolás alakjában – a turáni tájegységben kék színezéssel –, milyen vallású népek életére voltak jellemzőek. Nagyon röviden csak arra utalok, hogy a kerek vallási forma az ókori napistent imádó népek misztériumában volt gyakorlat. A napisten tiszteletét többek között a kerek jelzővel, vagyis a végtelen kör ábrázolásával fejezték ki. A napisten népe – mint említettem – Egyiptomban fejlődött ki. Innen áradt szét Kis-Ázsiába, a Kaukázus és a Fekete-tenger környékére. Ha feltételezzük, hogy a Kárpát-medence is elég közel van az említett térséghez, akkor az itteni megtelepedésük is valószerű. Most már csak azt a népet kellett megtalálni, amelyik a napisten tiszteletét tartotta fő vallásának a vizsgált területen.
Egyes leírások említik, hogy a vaskúti halmok, kunhalmok. Ezzel a megközelítéssel máris a magyar honfoglalás körüli történelmi időkbe érkeztünk el. A történészek szerint a honfoglalás idejében már kerültek be az országba egyes kun néptörzsek. Az adatok nem teljes körűek, mert elsősorban a második évezred elején, a tatárjárás idején fogadott be a Magyar Királyság kun törzseket. Bár azt azért el kell mondani, hogy a kun nép is a napistent imádta egykoron. Erre a legfontosabb bizonyíték a hegyes kunsüveg népi viseletének, és az ókori Egyiptom vallás „hegyes” királyi korona eredetének az egyezősége. Arról nincsenek történelmi adatok, hogy a kunok a honfoglalás előtt ezen az Észak-Bácskai területen éltek volna, ezért a kutatást tovább folytattam az időben visszafelé.
Nem találtam régebbi adatokat az Iványi-féle Bács-Bodrog vármegye Földrajzi és történelmi helynévtárában sem, ezért kicsit tovább kellett nyomozni. Módszernek választottam, hogy mindig az ismert eseményekből kiindulva haladok a régmúlt felé, mert ez az út legalább az elején biztosan igaz út. A történelemkönyvekben már részletesebb leírások vannak, egy szintén titokzatos népről a Kárpát-medencében a 6-9. századokban. Ők az Avar nép. Az avarok népéről írják, hogy a közel-keletről származnak, és megfordultak Egyiptomban is. A perzsa hódítás elől menekültek a Kárpát-medencébe i.u. 567 körül. Az avarokról szóló leírásokban szerepel, hogy kör alakú várakban, városokban laktak, és a napistent imádták. A bevezetőben leírt etimológia szerint megvizsgáltam az avar népszó eredetét. Rögtön feltűnt, a szó második szótagjában az ar vagyis az úr részleg, és az egybeírás okán az ar = a-Rá írásmód rövidítése. Ebből egyértelmű, hogy a napistent imádó úrnépről van szó az avar népben. De mit jelenthet az első szótag? Erről tudnunk kell, hogy a napisten papjainak az ősi magyar megnevezése az aba, az abu mai kiejtéssel az apa, apu melyből keletkeztek az egyházi elnevezések, mint a pap (pópa), és még a Pápa fogalma is. A görögök még abar-nak írták őket. A kérdéses mássalhangzó akár a kerek vár fogalmából is hasonulhatott avarrá. Nagyon fontos tudnunk, hogy a mostani avar szavunk hangalakja már a középkori latin írásforma terméke. Ha visszautalok az egyiptomi Abu-Szimbel sziklatemplomára, a folyamat egyértelműen adja az eredetet, de gondolhatunk Aba-Sámuel magyar királyunk néveredetére, és a görög abar formára is. Tehát a név mai értelme fordított szórendben: Avar = Rá-apa-gyemekei, másként Rá-napisten-teremtő-úrnépe. Az ar = úr fogalomrész jelenti, hogy a hunmagyar úrnépek családjába tartozó néptörzsről van szó.
Ha elfogadjuk az avar népmegnevezés fenti etimológiáját, máris a címbeli kérdés megfejtésénél vagyunk. Az avarokról szóló leírásokban szerepel egy ZABARGÁN trónelnevezésű papkirály, akinek fia Baján sokszor említődik a Kárpát-medencei Avar Birodalom vezetőjeként. A népvándorlások időszakára jellemző volt, hogy egy területet birtokló néptörzs, a gazdasági tevékenysége során felosztotta a területét nyári és téli szállásokra. A nyári szállásokon nagyobbrészt földműveléssel, a téli szállásokon állattenyésztéssel és halászattal foglalkoztak. A törzs vezérének a nevéről, vagy más vallási meggondolások alapján nevezték el a szálláshelyeket, és a közbeeső településeket. Baján királyfi, és későbbi avar király neve után már felébredhet a gyanúnk, hogy Baja város nevét lehet, hogy az avarok adták az utókor részére?
Mielőtt a fenti kérdésre válaszolnák, nézzük meg mit jelent a Zabargán fogalma. Egyszerűen a névelő és az utónév egyberovásával állunk szemben. Ha úgy írjuk le a szót, hogy Az-abar-kán, mindjárt jól érthető magyarul a megnevezés, nem is kell fordítanom. Csak annyit kell megjegyezni róla, hogy sajnos csak az illető király trónnevéhez jutottunk hozzá, és nem a személynevéhez. Ezek szerint, minden avar uralkodót Avar-kánnak hívtak, a k és a g mássalhangzók illeszkedése mellett. A kán szóról is tudnunk kell, hogy az egyiptomi termékenységi vallás egyik tisztségéről van szó, mai megfelelőjeként a kan fogalmáról, visszautalva az Ápisz szent bika kultuszig. A papkirályokat sokszor nevezték el jó-kan elnevezéssel, mint a törzs apja értelemben. A bizonyítás érdekében még egy avar-kánról kell írjak. I.u. 811-ből tudunk egy Izsák nevű avar uralkodóról. Vajon a mai Izsák, a Bács-Kiskun megyei település lakói tudják-e, hogy a város néveredete legalább ezerkétszáz évre, az avar korig nyúlik vissza? De Bajától 25 km-re létezik egy Izsák-puszta is.
Az Avar nép uralkodóháza – Nagy Károly hadakozásaiból tudjuk –, hogy a Duna-Tisza közén terült el. Mármost, ha az egyik avar kánnak egy Baján nevezetű fia élt ezen a tájon, akit közben királlyá koronáztak, már könnyű a helyzetünk. A néveredetből következően Baja és Zombor szállásterületek szerint tölthette királyi életét, mely emléke Baja város nevének az ősi eredete. Tehát Baja város úgyszintén legalább 1440 éve, az avarok korától biztosan lakott település. De nem járok messze az igazságtól, hogy az avarokat megelőző hunok, mégelőbb a szkíták, őelőttük a kelták, az őskorban pedig a körös-kultúra népe is használta lakóhelyként e területeket. Ha megvizsgáljuk a tengely melletti települések ókori névanyagát, erre a következtetésre minden okunk meglehet. Felsorolom a kérdéses települések mai neveit, majd a következőkben röviden ismertetem az új történeti leírásukat. Baja-Zombor tengely településeinek a felsorolása Észak felől kezdve: Baja, Vaskút, Gara, Bácsszentgyörgy, Regőce, Béreg, Őrszállás, Bilics, Zombor.
Baja: területén újkőkori, bronzkori, rézkori, vaskori régészeti leletek, 6. századi avar temető található. A név írott formában 1323-ból „bajai nemesek” szóként említődik. A nevét a török bika (jó kan) jelentésből is vallják. Két szótagú fogalom, Ba = teremtő-apa + ja = jó, vagyis névelővel kiegészítve A-ba-ja(ó)-király értelemben keletkezett. A név mai jelentése fordított szórend szerint: Baja = Jó-apa, avar eredetű szakrális királynév képzésű fogalom, mint ahogy a török névből is következik. Biztosnak látszik, hogy a Baján király(fi) központi téli szállásának eredetével állunk szemben. Tehát, Baja város névadásának az eredete i.u. 567-re, a mai (2007.) évszámhoz viszonyítva 1440 évvel ezelőttre keltezhető, azóta folyamatosan lakott terület. Tehát a jelen névtörténet az eddig ismert adatokhoz viszonyítva kétszeres régmúltról képes történeti bizonyságot adni a szemlélődő lokálpatriótáknak. A további kutatások akár még régebbi eredetre is fényt deríthetnek. A honegyesítő Árpád-törzsek átvették és megőrizték az elődeik településeinek folytonosságát, ezért az avar városnév fennmaradt napjainkig.
Vaskút: területén hun, szarmata kori temető és halomsírok, földvár található. A nevét a kerek alakú földváráról, és fejedelmi temetkezőhelyéről kapta. Elemzésében: Va = Avar + s = es, ős, a napisten jele (sun, süt) + k = kő, ország értelemmel + út = út, de átvitt értelemben jelentheti az országút kútját is. Mai olvasatban: Vaskút = Avar-napisten-országútja (Abarkut), vagy kútja értelemben.Vesd össze a kör és kur, valamint a kúria és kurta szavakat. A kút fogalmában benne van a kör képzete, vagyis minden ásottkút kör alakú, ami kifejezi a napisten kör ábrázolását. De egyben a kör alakú várhely is útbaigazítást ad a kérdésben. Néhány régi írásos emlék, mint a Bachkuta, Batkút, Baskút etimológiája teljesen megegyezik a fentiekben leírtakkal, vagyis avar kori néveredetű település. A legrégebbi névváltozata lehet még érdekes a megfejtésban: Ba = Abar + ch = kh, körős-hona, másként a napisten-családi-hon + kuta = ország-ut-a, röviden kut-a, vagyis az ősmagyar nyelvben ismert volt a névelő névutóként való használata; egybeolvasva: Bachuta = Avar-napisten-orzságútja, rövidítve kútja, ugyanazt az eredményt adva. Én inkább az országútja kifejezés eredetét valószínűsítem, mert az avar királyok az isten útja mellett temetkeztek vallási szempontokból. Nem belebonyolódva megemlítem, hogy az ősi hitvilágban a Napisten minden reggel felkelve az égi ágyából, különböző járműveken (csónakon, lovon) minden nap végigjárta az égi útját útőrként, védve a családja honát. A helynév eredetének megfejtésével teljesen egyértelmű, hogy nem a német betelepülők nevezték el a községet. Az idevándorlók az őslakóktól az 1800-as években átvették az ősi helynevet, nem alkottak helyette újat, inkább megőrizték az utókor számára. Ezek a tények is azt bizonyítják, hogy a falu szakrális, legalább 1440 éves feltárandó történelemmel rendelkezik. Megjegyzem, a néveredetre van egy sokkal érthetőbb népi szómagyarázat is, de a csúnya, nyomdafestéket nehezen tűrő szavait nem kívántam leírni.
Gara: területén neolitikus Körös-kultúra nyomai, szarmata temető, honfoglalás kori lovassír található, III. Endre idején oklevélben említik a települést. A fenti etimológia szerint teljesen egyértelmű, hogy a neve kiegészítve az időközben kieső betűkkel a (Ma)G-a-ra hangalakját mutatja, melyből: Gara = Mag-a-Rá-a, másként az Ősanya-Rá-napistenfia-magyar-úrnépe jelentéssel értelmezhető, legalább avar eredetű helységnevünk, ha nem régebbi. A szóelemzésben röviden ki kell térnem a Mag = Ősanya, MAMA, Nagyboldogasszony, Szent Mária = ATUM mitológiai magyarázatára, hogy pontosan értsük a falu néveredetét. A magyar nép legfontosabb vallási felfogását az Ősanya tisztelete jellemezte. Miként Szent István király is a magyarok Nagy-Boldogasszonyának, Szent Máriának ajánlotta fel a trónját. E vallási felfogás eredete visszanyúlik az egyiptomi ősmitológiába. A lényege: a világteremtő Ősanya szűznemzéssel hozta a világra az Ősegy fiát, magát a vörös szimbólumú Napistent, akinek lényegéből teremtette meg az ezüst szimbólimú női Holdistennőt. A teremtés folyamata a továbbiakban már a természetes útján zajlott. Nekünk a téma megértéséhez annyit kell tudnunk, hogy a mag szavunkba bele van sűrítve az egész magyar ősvallásunk. Jelentésében: m = mama, Ősanya + a = Napisten + g = nagy, az aláhúzott betűk szerint; egybeolvasva: mag = nagy-napisten-anyja, ugyanazt jelentve, mint az ATUM = A-teremtő-úr-mama vallási fogalom. A mama szótagjából képződött a magyar népszó is, melynek névjárásokként eltérő hangalakjai is fenn maradtak (megyer, moger stb.).Jegyezzük meg e rövid magyarázatot, mert többször előkerül a további eredettörténetekben. Ennél részletesebb magyarázatért a levélcímemen lehet hozzájutni.
Bácsszentgyörgy: első írásos emlékében 1425-ből a Szentgyörgy templomáról nevezték meg (latinul Zenthgywrgh). A falu kapcsán csak a Bács szótagról szólok, a név többi része jól érthető a mai nyelvünkön. A Bács szótag és az ebből képzett Bácska tájnév teljesen egybecseng az Apácska szavunkkal. A Bácska megyenév is kettős szóösszetétel: Bá = Aba, teremtő-apa (főpap) + cs = család(ja) + ka = kő, ami határkő értelemben egy ország (rész) területét jelent ómagyarul. Tehát a területnevünk eredete is honfoglalás előtti, jelentése: Bácska = Apa-családjának-országa, vagy Apácska-országa, ami egy királyfi, vagy a főkirálynál alacsonyabb rangú főúr országrészét is jelentheti. Élő székely és csángó nyelvekben ma is közismert a fiúcska, és apácska kicsinyítős szóképzés. A „cs” kettős betűnk megjelenése a falunévben felveti, hogy az avar időknél régebbi történelmi eseményeknek vagyunk szemlélői. Az avarokat megelőző hun törzseknek az időszámításunk utáni. négyszázas évek elején a Kárpát-medencei névképzési gyakorlatában már jellemző volt a cs = ks, kör-ős (köristen) családja kifejezési gyakorlat, amit folytatólagosan átvehettek az utód avarok.
Regőce: szintén ókori névképzés, ami Ré vagy Rá = napisten + g = (ma)g + ő = őse + ce = ke, kő kifejezést takarja, mai olvasatban: Regőce = Ré-napisten-ősmagyar-lakhelye, területe vagyis a települést alapító nemzetség kilétére utaló, átvett avar falunév. A Ré és a Rá napisten nevekben csak annyi a különbség, hogy a Ré = úr-égi szótagokban a nyelv kihangsúlyozza az égi-úr eredetet. Nem belebonyolódva, de megjegyzem, hogy a sokkal régebbi (háromezer éves) kelta-magyar névképzés is kiolvasható a hangalakjából a ce = kelta jelentéssel, akárcsak a következő helységnévben.
Béreg: a tengelytől már nyugatabbra eső település. Azért említem meg, mert a névképzésének a gyakorlata teljesen megegyezik a Regőce névképzésével, amit a figyelmes olvasó már megért. Béreg = Teremtő-égi-naphon-magyar-lakói.
Őrszállás: az etimológiájáról semmit sem kell írnom, mai jelentése egyezik az eredetivel. Bizonyára újabbkori névképzés eredményeként keletkezett helységnév.
Bilics: a szlávos jellegű hangalakjától nem megtévesztve, egy különleges értelmezésre ad lehetőséget a helységnév. Ha jól megnézzük a fogalmat, valószínűleg négytagú szóösszetételként a B = teremtő abi, api + ili = él-i, isteni eredetű vagy égi úr + cs = ks, kör-ős család lakhelye; összeolvasva: Bilics = Teremtő-napisten-családja kifejezést adja. Névtörténetében fontos nemzetiségi felépülésre következtethetünk a név „ili” középső szórészéből. Az Adriai-tenger keleti oldalát a Római-birodalom idejében az Illírek lakták ezer éven át i.u. 6. évszázaddal bezáródóan. Élőhelyükön minden átmenet nélkül a horvát nép jelenik meg a 7. században. Ebben az írásban nem célom e kérdéskör további feldolgozása, csak annyit jegyzek meg, hogy egy illír-hunmagyar testvérnépi eredetű névképződésnek vagyunk szemlélői, vagyis az illírek hun származáselméletének egy fontos bizonyítékaként..
Zombor: A város névképzése némileg eltér ez előbb leírtaktól. A kettős szóösszetétel első zom szórésze megegyezik az Ősmama, Ősanya, Szent Mária leírásának egy másik szimbólumával, a Szem-isten (szum-er, szem, szöm, szom, somogy) elnevezés tájjellegű kifejezésével. Maga a szem is kerek alakú testrész, megfelel az Ősmama mitológiájában magként a teremtő nőiséggel. A mag fogalmából képződőtt a mag = magar, magyar népnév, de a Szent Mária a magyarok ősanyja kifejezé is innen származik, az Ősanya, Ősmama gyermekei vonatkozásában. Különösen a szemlencse kerek formája hasonlítható a nap kör alakjához, miszerint a Szem-urak azonosak a teremtés folyamatában az Ősanya szülte napisten fia gyermekeivel. A fentiekből következik: Zom = Szent-Ómama-gyermekei fogalmával. A városnév bor részlege pedig azonos a magyar népek őskori víz értelmű fogalmával, visszautalva Bizánc névelemzéséhez. Képződésében: b = teremtő + o = ó, a csodálatos + r = Rá, Ré a napisten; együtt: bor = teremtő-csodálatos-napisten vize (a-pi-si). A bor kifejezése az évezredek alatt elvesztette a víz jelentését, pontosabban csak a vizet tartalmazó szeszes folyadék értelmére módosult (misebor). Maga a magyar víz (biz, pis) szavunk a latin írásforma okán újabbkori képződménye nyelvünknek. A város nevének eredeti képzés szerinti jelentése: Zombor = Szent-Ősmama-Víz(menti)-teremtő-napistenfia-városa, vagyis szintén egy napisten-település. Ha kissé különbözik az előző települések azonos névképzésétől, ez abból is keletkezhetett, hogy az avarok előtt a hunok is birtokolták ezt a tájat, és ők is a napisten gyermekeiből származtak. De a hunok előtt is évezredekig lakott tájegysége volt történetünknek a zombori körzet (körös-kultúra), mely ősmagyar nyelvű emberek itteni együttélését valószínűsíti. Ebből az következik, hogy az azonos nyelvű népek a vándorlásaik során egymástól átvették az életképes településeiket emberestül, névanyagostul együtt. Ennek legbiztosabb eredetsora: körös (kör-ős) kultúra, kelta, szkíta, hun, avar, magyar kontinuitás.
Befejezésül én elolvasásra, de meggondolásra is ajánlom a tanulmányomat. Biztos vagyok benne, hogy az általam leírt bizonyítékok szerint az állításaim megdönthetetlen érvényűek. Ettől függetlenül elfogadásukat nem tehetem kötelező érvényűvé. Ha egy hasznos történelmi párbeszéd bontakozna ki ebben a témakörben a Baja város és a környék lakosságában, a közvéleményben kialakulhatna a biztos ősiségének a tudata. Az általam leírtak szerint, a térségünket egészen biztosan a Napisten gyermekeinek a leszármazottai alakították civilizált vidékké. És amelyen ez idáig, magyar ajkú lakosság volt a meghatározó nemzetség. A betelepülő nemzetiségek is beilleszkedtek a magas szintű kultúrtájba. Mára már elértünk annak az állapotnak a határára, hogy egyes térségekben a nemzetiségek túlszaporodása következtében átvették a többségi vezető szerepet, amit a határmódosulás is támogatott. Csak egyetlen jövő vár az egész térségre, a kiegyezéses területhasznosítás jövőképe. Ellenkező esetben mindenki pórul járhat, a globalizált fogyasztói társadalmak természetellenes gyakorlatából kifolyólag.
Ennek az írásnak a megírására a közelgő Bajai-napok, és a halászléfőzés világcsúcsának az ünnepi köszöntésére céljából vállalkoztam. Igazán ráférne a térségre egy kis gondolatébresztés a településeink eredetéről, ami a jövőnket is meghatározó valóságban fog végződni. Szeretném arra biztatni a Bajaiakat, de a környékbelieket is, hogy a továbbiakban is a JÓ-APA, de inkább a jó szülő szerepkörében gondoskodjunk a fenntartható élet fogalma szerint, erről a nagyon is szeretnivaló életterünkről.
Felhasznált irodalom: Bács-Kiskun megye kézikönyve, Ceba Kiadó, Budapest, 1997.
Vaskút, 2005. 05. 04.
Tácsi István